Az Úr az én Pásztorom
Menni kell, szólít a messzeség,
de nem tudom az utat, Uram!
Légy Te nekem ezért menedék,
vízzel teli edényem, kutam!
Te mondd meg, hogy hová is menjek,
és ha tévelyegnék, ne hagyd!
Használd botodat, hogy azzal terelgess,
s ha konok lennék is, fel ne adj!
Lehet, hogy én vagyok az egyetlenegy,
a legrosszabb bárány mind közül,
de tudom, hogy a szereteted
engem is ugyanúgy vesz körül.
Az Úr az én Pásztorom,
nem tévedhetek el,
még akkor se, ha bolyongok,
mert Ő az, ki terel.